Mi a különbség a tenyésztő és a szaporító között?

Ez egy nagyon nehéz téma. Sok esetben vékony jég választja el a tenyésztőt és a szaporítót. Vannak olyan szaporítók, akik törzskönyvet is adnak a kölykökhöz. Nos akkor mi alapján tudjuk őket megkülönböztetni? Lássunk néhány gondolatot, de inkább tényt, ami a tenyésztőket jellemzi:

A tenyésztőnek van egy célja, van egy tenyésztési koncepciója. Ez a cél nem a haszon szerzés! A tenyésztő célja a fajta nemesítése, szebbé, jobbá tétele. A tenyésztő pénzt időt és fáradtságot nem kímélve azért dolgozik, hogy kennelében szebbnél szebb, a fajta standardjának mennél jobban megfelelő kölykök lássanak napvilágot. A tenyésztésnek vannak alap szabályai, mind a szukának, mind a kannak meg kell felelniük alap dolgoknak ahhoz, hogy tenyésztésbe lehessen őket vonni. Ezek részletes leírását a fajtagondozó szervezet tenyésztési szabályzata tartalmazza. Egy felelős tenyésztő ezek betartása mellett hoz le almot. A tenyésztő nem zsigereli ki állatai szervezetét, és ha egy kutya nem bizonyul "jó szülőnek", ha pl vemhességei során folyamatosan nehézségekkel küzdenek, inkább ivartalanítja azt, nem próbál belőle minden áron több, és több kölyköt kicsikarni. A tenyésztő kész rá, hogy kutyáit megmérettesse a kiállítások világában is. Minden évben elmegy annyi kiállításra, amennyire csak tud (valahogy ez mániává válik), hiszen itt kaphat hiteles visszajelzést munkásságáról, itt bizonyosodhat be, hogy koncepciója jó. A fajtaspecifikus bírák véleménye sokat számít Neki. Szukájához a kant nem az alapján választja meg, hogy melyik van a legközelebb, esetleg ki szaladgál a kertben. Egy sikeres alom reményében hajlandó akár messzi országokba is elutazni, ha ott talál a szukájához méltó kant. A tenyésztő elvégezteti kutyáin az örökletes betegségek szűréseit, és ezek eredményét figyelembe véve tervezi meg a párosítást. Folyamatosan képzi magát, olvas, kutatja fajtáját. Ismeri a sikeres vérvonalakat, nem csak a saját országában, de Világ szinten is követi az eseményeket. Vérvonalát frissíti, import segítségével. A kiskutyákat, akiket nem akar tenyészetében tartani, felelős gazdáknak adja el, szerződéssel, ivartalanítási kötelezettséggel, törzskönyvvel, oltási sorral és chippel (ez a minimum). A kölyköket szocializálja. A gazdiknak támogatást nyújt a későbbiekben is, és nem tűnik el, ha valamilyen gond adódik, hanem megoldást nyújt. Kutyáinak mindent megad, megfelelőek Nála a tartási körülmények. A takarmányozásnál figyelembe veszi az életkori, és egészségügyi sajátosságokat. Megfelelő állatorvosi támogatást nyújt, ha szükségessé válik.

A szaporító ezzel szemben: Tenyésztési koncepciója nincs, a legfőbb célja a profit termelése. A tenyésztési szabályzatot nem veszi figyelembe, bármi áron befedezteti szukáját a soron következő tüzeléskor. Általában tart 1-2 kant, és minden nála születő kölyöknek ez az apja. Sok fajta kutyával foglalkozik, de a legdivatosabb, legfelkapottabb fajtájú kutyák biztosan megtalálhatóak Nála. A kutyáinak általában nincs tenyészszemléje. Előfordul, hogy néha mégis megcsinálja ezt egy-egy kutyájával, hogy ki tudjon váltani törzskönyvet a kölyköknek. Az is előfordul, hogy regisztrációs lapot ad, és aki nem ért hozzá, az azt hiheti, hogy ez a törzskönyv. A regisztrációs lap NEM törzskönyv! Azok a kölykök kaphatják, akiknek szülei bár törzskönyvesek, de nem felelnek meg a minimális elvárásoknak, nem rendelkeznek tenyészszemlével. Valószínűleg olyan hibájuk van, ami tenyésztésből kizáró ok (harapási, szín, súlyos anatómiai hibák stb.) A szaporító kiállításokra nem jár, de ha mégis beteszi oda néha a lábát, nagy valószínűséggel semmit sem nyer. Örökletes betegségekre nem szűret (Ha erre valaki rákérdez, azt mondja, hogy a szülőpárt megvizsgálta az állatorvos. Ez a laikus vásárlót megtévesztheti). A szaporítónál született kölykök sok esetben terheltek genetikai betegségekkel. A szaporító próbálja az alom körüli költségeket minimalizálni, a legócskább táppal etet. A megszületett kölykökön mennél hamarabb tovább ad, mindenféle szerződés nélkül. Sokszor ezek a kölykök még a minimum feltételeknek sem felelnek meg, nincsenek oltásaik, chipjük sem. A szaporító semmiért nem vállal felelősséget miután kiléptünk a kapuján. A hibás kölyköket (pl. szín) divatosnak és ritkának tünteti fel, s próbálja őket még több pénzért értékesíteni. Általában nem engedi be a vásárlót a portájára, nem mutatja meg a kölykök szüleit. Csak kihoz egy kiskutyát a kapu elé, elveszi a pénzt, és kész, többé nem is látjuk.

A laikusok könnyen csapdába sétálhatnak, ha bedőlnek a mézes-mázos Facebook oldalaknak, vagy a jófogáson hirdetőknek. A szaporítóknál sokszor olcsóbban hozzá juthatunk a kölyökhöz, mint egy tenyésztőnél. Ám később nagy valószínűséggel megfizetjük ennek az árát. A kiskutya vételárának sokszorosát hagyhatjuk az állatorvosnál, ha egy szaporítótól vásárolt beteges kutyánk van. Nem beszélve arról, hogy szocializáció hiányában ezek a kisállatok sokszor félősek, ideggyengék. Érdemes tehát jól körül járnunk a témát, mielőtt kölyköt vásárolunk. Csak így lehetünk biztosak abban, hogy választott társunk az elkövetkezendő 12-16 évben bearanyozza majd minden napunkat.