Corgi történelem
A Pembroke Welsh Corgi (Walesi jelentése törpekutya) egy szarvasmarha terelő kutyafajta, mely a walesi Pembrokeshireből származik. Egyik a két fajta közül, amelyeket walesi corgiként ismernek. Az egyik elmélet szerint a corgik mindkét fajtája az északi spitz típusú kutyák (Vallhund és Lundehund) egy sorából származik . Egy másik elmélet szerint pedig, a Teckel (tacskó) kutyacsaládból származnak. De mindez csak legenda, a corgik igazi eredetét homály fedi. Az első említést egy walesi terelőkutyáról egy 11.sz.-i kétkötetes középkori könyv (összeírás az akkori birtokokról, családokról) teszi, ahol is szarvasmarha terelő kutyaként írnak róla. Ez a képességük akkoriban felbecsülhetetlen értékűvé tette őket a mindennapi életben az állattartók számára. A napi munkafolyamatok aktív résztvevőjeként segítették az embereket. Évszázadokon át dolgoztak együtt, míg a nagyüzemi állattartás térhódítást nem nyert. Megvédték a szarvasmarhákat a betolakodóktól, és attól, hogy elkallódjanak. Tették ezt igen zord körülmények között, hegyvidékeken, dombos-völgyes angliai terepen. Ha nem a legelőkön terelték a marhákat, akkor a londoni piacokra hajtották őket és a többi állatot (szárnyasokat) a kocsis mögött. Egy időben csak piackutyaként emlegették őket. Természetesen emiatt nagy becsben tartották őket az emberek. A corgi értékét körülbelül egy ökör árának megfelelő összegre becsülték. A munkát lehetővé tette számukra élénk természetük és apró termetük. A szarvasmarhákat hátulról hajtották, bele-bele csípve azok csánkjába. Gyorsaságuk és ügyességük által pedig el tudták kerülni ha a marhák vissza rúgtak.
Néhány népszerű történet szerint a corgik a tündérek paripái voltak. Egy mese szerint két gyermek az erdőben kóborolt és belebotlott egy tündér temetésébe. A gyásztündérek két kis corgi kölyköt adtak a két gyermeknek. A két kis corgi a harcos tündérek nemes paripái voltak. De már készen álltak rá, hogy ezután az embereket szolgálják. "Ők a maguk jogán képzett harcosok"- mondták a tündérek amikor átadták a corgikat a gyermekeknek. A gyerekek pedig hazavitték őket, hogy a terelésben segítsék ezután a családot. A történetek szerint tehát, a corgik a tündérek harci lovaiként szolgáltak, mielőtt pásztorkutyák lettek volna az emberek mellett. A corgik oldalán egy kicsit sötétebb szőrvonal található, amelyet tündérnyeregnek neveznek. A walesi tanok mellett ez egy modern mítosz, amelyet az 1940-es évek corgitenyésztői találtak ki.
A mai modern corgik kialakulásához nagyon hosszú és rögös út vezetett. Belátható, hogy a fajta fejlődése egy nagyon hosszú folyamat, mely sosem ér véget (kivéve ha kipusztul). Óvatosan kell hát bánnunk tenyésztési konstrukciónk megvalósításával, hiszen eleink évszázados munkával jutottak el a fajta mostani formájához. 1925-ben Angliában egy lelkes csapat, akik a pembroke corgit szerették volna népszerűsíteni, megalkották a The Corgi Club-ot. Céljuk a fajtatiszta corgik tenyésztése volt, illetve leírni és elfogadtatni a fajtaszabványt. Később amikor ezt a Clubot a Kennel Club-ba bejegyezték, akkor a címbe bekerült a Welsh jelző is. Itt tehát a pembroke és a cardigan még nem vált ketté, mint fajta. Az év végén a Club már 80 tagot számlált. 60 fő a pembroke-ot képviselte, míg 20-an a cardigant. A következő három évben a két fajta egyesítésére voltak kísérletek, de végülis külön klubbot alapítottak a pembrokenak és a cardigannak. A legfontosabb egyelőre mégis az volt, hogy a corgit a Kennel Club elismerte és az általa rendezett kiállításokon bemutathatták őket, és a corgikat itt már szakmai bírók bírálták el. A kutyák törzskönyveit ekkor még nagyon nehéz volt vissza vezetni, mivel a családfát kézzel írták és ezeket a kutyákat még nem regisztrálták a Kennel Clubban. Igyekeztek rövid és egyszerű neveket adni a kutyáknak és a dokumentumokat másoló papírral írták. Ebben az időben a pembroke és a cardigan még gyakran keveredett egymással. Rose volt a legelső corgi akit a Kennel Club regisztrált.
Az angliai Cruftson a corgit 1927-ben mutatták be először, mint elismert fajtát. Ám ekkor a cardigan és a pembroke mint fajta még nem volt külön választva, csupán a corgik típusait különböztették meg. A Kennel Club honlapján megtalálhatóak a korabeli katalógusok az első kutyák neveivel.
A cardigan és a pembroke welsh corgi külön választása hosszadalmas és bonyolult folyamat volt. Mintegy 10 évet ölelt fel és két külön fajtának 1934-ben regisztrálta a Kennel Club. Amikor a két fajtát külön választották, kiderült, hogy a pembroke sokkal nagyobb számban lett regisztrálva. 240 corgit pembrokenak és 59-et cardigannak minősítettek. Ettől a dátumtól azonban elkezdődhetett az a folyamat amelynek során a két fajta teljesen külön vált és ma már teljesen másképp néz ki. A mai Welsh Corgi Liga 1938-ban alakult meg Angliában, s Ők rendeztek később fajtaspecifikus kiállításokat is. Ezt az aranykort és fejlődést végül megszakította a II. Világháború. És ez igencsak megtizedelte az állományt, illetve el lehetetlenítette a fejlődést. 1945-re mégis 61 cardigant és 1956 pembroke-ot regisztráltak. A következő évben ezek a számok megduplázódtak és a fajták újra felvirágozhattak. Az országban földrajzi elhelyezkedés alapján újabb Clubokat alapítottak. a 40'-es és 50'-es években pedig a két fajta már egyre jobban hasonlított a mai corgikra. A 60'-as években pedig rendkívül népszerű kutyafajta lett az Országban.
A Királynő és Thelma Gray:
Thelma Gray-Rozavel Kennel volt az első corgi tenyésztő a korai időkben Angliában. A Walesi Corgikat 1925-ben ismerte el a Kennel Club önálló fajtaként. A Rozavel Kennel számos bajnok kutyát nevelt fel, de a leghíresebb mind közül Ch.Rozavel Red Dragon volt. Erre a kutyára a legtöbb mai modern corgi törzskönyve vissza is vezethető. Thelma Gray volt az első, aki a fajtáról (a pembroke mellett természetesen a cardiganról is) könyvet írt. II. Erzsébet Brit Királynő első kutyáját Rozavel Golden Eagle-t (Dookie) Thelmától vásárolta VI. György Király 1933-ban. A palotában az egyik corgit a másik követte, és aktív tenyésztési program vette kezdetét. Mindez szorosan együttműködve Thelma Gray-el. Az évek munkája során és közös szenvedélyük a Pembroke Welsh Corgi által szoros barátság alakult ki Thelma és a Királynő között. Thelma Gray később bírálta is a kutyákat. Az 1972-es Cruftson a munkacsoportot bírálta és egy Ch Pembrokeot választott. 1975-ben pedig a Cruftson Ő választhatta ki a Best In Showt és a Reserve Best In Showt. 1975-ben Ausztráliába költözött, de ide csak két Pembroke-ot vitt magával, Windsor Loyal Subjectet és fiát, Rozavel Rodericket. Thelma Gray 1984-ben halt meg Ausztráliában. Az Adelaide Hills Kennel Club úgy döntött, hogy minden évben megrendezik a Champion Showt, mely a Thelma Gray Memorial Show nevet kapta. Később II. Erzsébet Királynő nagylelkű adományt adományozott a Clubnak, hogy megvásárolhassák az örök trófeát Thelma Gray emlékére, melyet a fajtagyőztes (BOB) Pembrokenak adnak át. Thelma Gray rengeteget tett a fajtáért és a nevét soha nem szabad elfelejteni.
A Királyi Családban az első corgi megvásárlásától 1933-tól kezdve töretlen népszerűsége volt a fajtának. A Királynőnek köszönhetően a corgik a médiában is szerepelni kezdtek és az egész Világ megismerhette őket. Jelenleg az Egyesült Királyságban több regionális fajta klub működik. A Világ összes kontinensén van ma már fajtagondozó egyesülete a corgiknak. A földrajzi elkülönülés hozzájárul a típusok kialakulásához. Bár a mai Világban már nincs lehetetlen és elérhetetlen, néhányan importáltak pl. az Amerikai Egyesült államokból vagy Ausztráliából kutyákat Európába. Ez hozzájárul a genetikai sokszínűséghez és az állományok frissítéséhez. A corgik ma már ritkán élnek farmokon marhákat terelve, de ősi ösztöneiket ma is őrzik. A modern korban nagyon népszerűvé vált, hiszen kicsi, rendkívül értelmes és egészséges fajta. Remek családi kutya válhat belőle. Élénk és érdeklődő, remek társa lehet fiataloknak és időseknek. Jól alkalmazkodik mindenféle környezethez, a nyüzsgő városoktól a csendes vidéki környezeten át. A legtöbb corgi hosszú életet élhet és megéri az öregkort. Mókás kinézete mesefilmek főszereplőjévé tette, filmekben, videó csatornákon, közösségi oldalakon szerepelnek. Nem túl meglepő, hogy erre a rengeteg pozitív tulajdonságra a szaporítók is gyorsan felfigyeltek. A szakszerűtlen "tenyésztés" gyorsan és nagymértékű károkat okozhat a fajtának. A tenyésztők dolga tehát, hogy közös összefogással, szakmai szempontok figyelembe vétele mellett együtt dolgozzanak a corgiért. Nem elfelejtve és tisztelve a múltat, és azt a rengeteg munkát, mely ma már történelem!